Ars Poetica

"Kimondhatatlan jól van, ami van, / Minden tetőről látni a napot."

​

Okkal választottam az egyik kedvenc költőm, Pilinszky János sorait. Részéről szinte felismerhetetlenül reménnyel teli. Költészetére nem különösebben jellemző az örömteliség - a sötétség, az egyszerűség annál inkább. Én ellenben fordítva működöm, különösen érdekel a gyász témaköre, az elengedés, a szakdolgozatomat is az Orpheusz-mítoszkörről írtam. Mégis, a mindennapokban az optimizmus és lelkesedés visz előre.

​

Nekem minden nap csillag.

​

Lilla vagyok, és szeretnék egy vidám hang lenni a világban, ahol néha közel elkerülhetetlennek vagy elvártnak tűnik a kiégés, a szarkazmusba és elnyomásba menekülés vagy a fáradt szürkeség. 

Azt gondolom, hogy az életöröm egy döntés, nem csak megtörténik velünk egy szép pénteki napon, leül mellénk, iszik velünk egy aperolt és eltűnik, nagy eséllyel télen, hogy akkor a viszontlátásra. Az életöröm döntés és folyamatos munka, és nem egy lineáris folyamat. Esések, építkezések, fenntartások és új esések körforgása.

​

Szeretnék egy pozitív hang lenni a világban. Fontos beszélni a közéletről, fontos kiállni azért, amit képviselsz, fontos kiállni magadért és másokért, fontos megélni a nehézségeket, szembenézni a félelmetessel... De ez mind akkor lehetséges, ha megteremtjük a reményt, az apró örömöket, és ápoljuk magunkat, kívül-belül.

​

Én egyszerűen imádom a meséket, imádok játszani, órákat tudok mesélni a mitológiáról, tipikus rajongó alkat vagyok, szeretek társasozni, videójátékozni, színezni... nem szégyellek "gyerekes" lenni. Szeretek én lenni, minden intenzitásommal együtt. Ezt egy hatalmas erőnek gondolom, még akkor is, ha egyébként introvertáltként társaságban visszafogottság jellemez. Ez a tér arra ösztönöz, hogy ne féljek vállalni magam, fejlődjek és közösséget építsek, remélhetőleg értékteremtéssel.

​

Teremtsünk együtt valami szépet. Legyünk szégyentelenül bolondok mindig.

​​

​