4 társasjáték a polcomról, amitől újra megszeretsz játszani

Nemrég beszélgettem egy olyan társaságban a társasjátékozásról, ahol alig ismertem valakit, és észre kellett vennem a saját kis buborékom, ahol szinte mindenki szeret társasjátékozni, ismer legalább néhány különböző féle játékot, és felnőttként is szívesen részt vesz bennük.

A hír viszont igaz, rengeteg ember ismerete a Monopoly és Uno, esetleg a Gazdálkodj okosan játékokra korlátozódik ebben a témában, és ez természetes, hiszen ezek kiemelkedően népszerűek. Az egyetlen hibájuk az az, hogy nem valók mindenkinek. Sokáig nem szerettem társasozni, vagy izgultam játék közben, hogy elrontok valamit, vagy konfrontálódnom kell, csupán azért, mert nem a hozzám leginkább passzoló társasokat választottam.

Ahogy Nádai Réka és Győri Zoltán könyvében, a Mit Játsszunk?-ban olvashatjuk, a Monopoly valójában nem egy családi játék, mégis úgy van eladva, ráadásul szemmagasságban a polcokon. Az Uno pedig egy konfrontatív játék, ami (saját tapasztalat alapján) nem való mindenkinek, akkor sem, ha sokan a legszórakoztatóbb, legviccesebb játékként adják a kezünkbe. Így, azt gondolom, nem meglepő, hogy sokan negatív érzelmeket társítanak ezekhez a korai vagy gyakori játékélményekhez és el sem jut hozzájuk a valóban számukra szimpatikus társasok létezésének híre, vagy egyáltalán nem is játszanak felnőtt korukra szívesen a hasonló élmények miatt.

Nem olyan régóta szeretem ilyen szenvedélyesen a társasjátékozást, és nem is szeretek minden típusú játékot, sőt - viszont volt néhány, ami segített megtalálni magamat ebben a világban és felkeltette a kíváncsiságomat újak megismerése és kipróbálása iránt.

BABLE - Engedd, hogy megértselek és együtt építsünk

A Bable-t egy Társasjátékok Ünnepén, a Mini Essen asztaloknál találtuk meg két éve, azaz azok között a vadi új játékok között, amik még nem jelentek meg Magyarországon. (Jelenleg is Amazonról rendelhető, itthon még nem elérhető sajnos.)

Ez az egyik kedvenc játékom a meglepően szellemes és kreatív felépítése miatt. Egyetlen pakli az egész, így elég csak bedobni a táskába, indulás előtt (mi már játszottuk egy hotel bárjában is). A cél az, hogy egy csapatként gondolkodva megfejtsük egymás nyelvét, ami egy megadott szókészlet alapján folyamatosan változik, hogy meg tudjuk építeni Bábel tornyát.

Ha sikerült megépíteni, mielőtt elfogyott az utolsó pakli, nyertünk, ha nem sikerült, akkor nem. Egészen egyszerű. A többi játékosnak kell megkérnie téged arra, hogy építs, adj vagy húzz, esetleg mutass meg kártyát, cserébe ők nem tudják, melyik szó mit jelent épp nálad. Ezért egyszerre kell memorizálni mi van másnál, és figyelni arra, hogy a lehető legtöbbet segíts a társaidnak a megoldás érdekében a saját szavaiddal kapcsolatban. Rettentő tanulságos játék, amit sokféle társaságban szívesen látnak. El tudom képzelni akár csapatépítéskor is.

További információ

LÉGITÁRSASÁG - Leszállásra felkészülni... dobókockákkal?

A Légitársaság egy díjnyertes kétszemélyes játék, amiben szintén együttműködve kell elérni a közös célt - leszállni a repülőgéppel. Habár ezt a játékot sokkal macerásabb felépíteni a kis alkatrészek miatt, nagyon elmésen és igényesen tervezték meg.

Engem nem annyira vonzanak a számolós vagy a dobókockás játékok, de ez egy különleges eset. Itt kicsit a szerencsén, de elsősorban a közös gondolkodáson múlik az eredmény. A szabályok viszonylag gyorsan megtanulhatók, és a nehezítések jópár játék után valóban érdekesebbé teszik a játékmenetet.

Eleinte mindig épphogy sikerült letennünk a gépet, manapság már simán megy az alapjáték. Az egyik fél pilótaként, a másik fél másodpilótaként játszik, a kockákat a kör elején titkosan dobjuk ki, és csak két kör között lehet egymással megbeszélni a közös stratégiát. Szórakoztató, gyors és elmés játéknak tartom, amit már ezerszer újrajátszottunk.

További információ

AKROPOLISZ - Eskü, hogy nem csak a témája miatt imádom

Azoknak, akik kevésbé vágynak kooperatív játékokra, szeretnek beszélgetni, esetleg iszogatni egy könnyed társas mellett, viszont nem egy partijátékra vágynak, ez egy tökéletes választás.

Az Akropoliszban minden játékos saját ókori görög várost épít, különböző színű hektagonokat legózik egymás mellé, figyelve a különböző színek szabályaira. Van, amiből nem lehet egymás mellé kettőt tenni, van, ami csak akkor pontoz, ha egymás mellett vannak... Ha ez megvan, onnantól pörögnek a körök és szorzódnak a pontok a legvégén. Nalunk ez egy gyors, vidám játék, és gyakran azoknak is szimpatikus szokott lenni, akik nem lelkesednek a társasozás gondolatáért, de azért mégis adnak neki egy esélyt.

További információ

KÖZÉPFÖLDE PÁRBAJ - Vajon győzedelmeskedhet a jó, ha a rossz előnnyel indul?

A Középfölde Párbaj is, a nevéből sejthetően, egy kétszemélyes játék, ami egészen hasonlít a 7Csoda Párbajra. Nagyon szép designnal rendelkezik, és hozzám a témája is közel áll, viszont nem kell semmi háttértudás a Gyűrűk urával kapcsolatban, hogy bárkinek élvezhető legyen. Ez a legkomplexebb játék az eddig felsoroltak közül, tényleg le kell ülni mellé és egy-két órát érdemes belefektetni.

Kártyagyűjtés, városfoglalás és különböző fajokkal való tárgyalás - miközben a Nazgulok előnnyel indulnak a Szövetség ellen. Egyik játékos a jó oldalt, a másik játékos pedig a mordori oldalt képviseli. Szépen kiegyensúlyozott játék, annak ellenére, hogy a gonosz előrébb kezd a gyűrű üldözésekor. Egy táblán lépkedünk előre, ahogy gyűrűkártyákat gyűjtünk - ha Frodoék elérik Mordort, akkor ők nyernek, ha a gyűrűlidérc elkapja Frodoékat, akkor pedig ők. Természetesen, nem ilyen egyszerű, cserébe nagyon izgalmas és fordulatos tud lenni.

Egészen gyorsan rá lehet érezni a szabályokra, átláthatóak a táblák és az elemek. Sikerélményt szerezhet benne akár az is, aki még tart a komplex játékoktól (mint például én), de szívesen kipróbálna valami élvezeteset, amiben már vannak kihívások, de még nem egy Mars terraformálása.

További információ

+1 Könyvajánló :) (és forrásmegjelölés)